Hónapok óta vártuk őt és napok óta törtem a fejem hogy mikor hozzam el.

Nos itt van már nálunk és itt van és ide pisil ...és...és...és ide kakil, itt sír, itt tombol. Minden időm rámegy. Ezt akartam én? :) Igen. sőt Persze, hogy ezt akartam és ez volt az álmom, hogy itt legyen velem és mindennapjaimat csinosítsa, díszítse. Mától elkezdődött és mostantól együtt töltjük minden percünket.

Itt van ő. Itt van Austin, Marble Arch kennel-től, Varga Oliver barátomtól.

Az anyakönyvezett nevén, MARBLE ARCH DRESSED TO LOVE TILL CRAZINESS. 

Itthon készült képeink következnek, ahol Klára cicám rögtön adoptálta magához a csimótát és apja, Leo kicsit idegenkedve, de megprobált játszani vele is. :) 

...és rövidke játék, nagy kajálás, sok-sok pisi, kisebb adag k@ki után jókat szundítottam ám az új otthonomban. Képzeljétek el tesók, itt van egy nagyon fura bulldog, vagyis azt hiszem az, de nagyon puha és szeret engem. Játszottam is vele. Azt hiszem Klára a neve, mintha így szólította volna az a kínai ember, aki elhozott ide. Remélem nem konyhára szánt engem. Mindenesetre jól fogok viselkedni, ha ilyesmi szándéka volna, nyilván meggondolja magát, ha rendes vagyok.   

Sokáig aludtam, mire felkeltem már meg is nőttem ám. Most már nagy kutya vagyok, azt hiszem. Kint is kakiltam, egyszer. Szerintem jól sikerült. 

Nos közösen írtam Austinnal ezt a posztot. Helyesírási hibákért ne engem okoljatok. :) Ja, meg lehet ám dicséri a kiskutyámat, itt kommentben is:)

Valamit, vagyis valakit majdnem kihagytam. Rita barátnőmet. Együtt mentünk Austinért, nem keveset tanakodtunk azon, hogy őt hozzuk el vagy egy másikat. De végülis egyöntetűen őmellette döntöttünk. Ugyanis 2010-2011 évadra kutyát is szeretnénk vinni kiállításokra, nem csak "a nagyarcot", hogy kutyások, bulldogosok vagyunk. :)