RESCUE & REHOMING
Elnézést kérek mindazoktól, akik nap mint nap benéztek hozzám itt, blogomon újabb posztot keresvén. Nem volt lelki erőm, hogy írjak és szinte mindenkivel összevesztem az utóbbi napokban. Nem tudom, van e köze hozzá annak, hogy egy nagyon szerencsétlen csapatra leltem. Javítom, egy nagyon szeretcsétlenül járt bulldog csapatra.
Nagyon szerencsétlen a csapat, mert bulldognak születtek és valószínű bulldogokat szültek.
Nagyon szerencsétlen a csapat, mert már megöregedtek és valószínű nem szültek többé bulldogokat.
Nagyon szerencsétlen a csapat, mert ott voltak, ahol... és mivel már "hasztalan kor"-ba kerültek, senkinek nem kellettek.
Az egyik délután felhívott Szabóné Kati. Kati talált rá erre az embertelen helyre, ahol a kutyák ketrecben élték le az életüket, 10-20 cm-es szarpárnán. Gödröt ástak a szarkupacban, hogy kényelmesebbé tegyék a fekhelyüket, ha már ez jutott nekik. :(
Kati sírt és rítt a telefonba, telefon is rítt a visszhangtól, mondván ... hogy van egy "tenyésztő", aki abbahagyta tenyésztést és sanyarú sorsra jutottak a bulldogjai. A héten meghalt három is közülük, a gazda elmondása szerint szomszédok megmérgezték. Fűtettlen, kinti ólakban és üresen hagyott lakásrészekben vannak elszórva, elhelyezve a bulldogok. Segítsünk a kis malacokon, segítsünk közösen, ahogy tudunk...
Nem is lenne gond a fűtettlenséggel, ha júniust vagy júliust írnánk. Sajnos most január és február van, közel 30-40 cm-es havas dunyhájával és az éjjel-nappali mínuszaival. Aznap este közösen elmentünk hozzájuk. Na nem a "gazdák"-hoz, hanem a bulldogokhoz. Nehezen, de beengedtek, csináltam néhány képet az engedélyük nélkül. Leszartam, mit mondtak és mit nem akartak, csináltam képeket. Látni kell ezt másoknak is. :( Szomorú voltam és most is szomorú vagyok. Kati be sem tudott jönni, lelke az ajtóban megállj-t parancsolt neki. Ő kint sírt-rítt, én bent törölgettem könnyeim, nem csak a látványtól, hanem az ammóniától, a húgy- és szar szagától. 
Ezek a képek ott készültek, ahova még beengedtek, de volt ahova már nem engedtek be. Gondolom nem azért, mert ott jobb, szebb, tisztább a hely és féltek attól, hogy becipelek valamilyen fertőzést. Többszöri hívogatás és egyeztetés után csak azokat a bulldogokat tudtuk elhozni 3 nappal később, akik tényleg már nem kellettek nekik és nem tudták volna eladni senkinek. A többit (nem tudom hányat) el szeretnék adni. Féltek, hogy mi biznisz-t csinálunk a bulldogjaikból. Szomorú... és szomorú... :( Időközben A NOE Állatotthon Bulldogmentő Csoportjával egyeztetve, elhelyezésükről gondoskodtunk. Jelenleg Csáki Mónikától lehet érdeklődni az állapotukról ( +3670 940 1800-as telefonon este 5 után).
Kóos Lehel barátom nagyot segített, velem jött a kutyákért. Együtt mostuk le a szarcsömbörlékeket róluk és együtt műtöttünk és együtt kezeltük a bulldogokat. Köszönöm a támogatását. Úgy érzi az ember ilyenkor, hogy nem bomlott meg az elméje véglegesen és más is hasonlóan gondolkodik, és segít a "peremkerület hasztalan lénye"-in. A bulldi lányok három napig rendelőnkben voltak elszállásolva, amíg a kezdeti ellátásokon és műteteken átestek. Miki, Rony és Viki ahogy tudtak, sürögtek-forogtak körülöttük és amennyit bírták simogatták-dédelgették. Köszönöm nekik és köszönöm mindenkinek, aki segített rajtuk, a szerencsétlenül járt bulldogokon. Volt mit tenni, volt mit pótolni és most is folytatódik Csáki Móniéknál. Ezúttal kérek mindenkit, hogy látogasson el a Noé-s Bulldogmentők weblapjára és támogassa őket, ha tudja.
Ilyen és ehhez hasonló állapotban hoztuk el őket. 
Ezt a bulldog lányt véglegesen elaltattuk, mert menthetetlen állapotban volt. Számára "Megváltás" volt a halál. Nagyon sajnáltuk, de nem tudtunk mást tenni. Későn mentünk érte. Sajnos. Um Ma Ni Pad Mi Hom Kisasszony! 
Őt külön tartották, mivel szerintük folyton tüzelt, nem lehetett mással együtt elhelyezni. Nem tüzelés volt az, hanem petefészek rák és méhciszta. Emiatt folyamatosan ürült a váladék a pérájából. 
Betegségének köszönhetően nem ketrecben kellett görnyednie, de ahol élt, az sem volt dormeó matracos, selyempárnás luxusság.
A műtétje után gyógyulásnak indult és most Csáki Móninál van, és várja a másik csajszival együtt azt a valakit, aki szeretgetné élete hátralévő éveiben.
Ne értsen félre senki, nem vagyok véresszájú, feljelentgetős "állatvédő". Csak egy vagyok a sok közül, egy közületek. Csak annyira vagyok állatvédő, amennyire mindenki más is, amennyire minden érző-szerető embertársunk. Szeretném ha megértené mindenki, hogy a segítség sokszor nem nagy teher és nem nagy erőfeszítés. Csak egy kis időt szakítsatok rájuk és látogassátok a Bulldogmentők weblapját. Segítsünk azoknak, akik mindennap küzdenek hasonló szituációkkal, segítsünk a Bulldogmenedéket tető alá hozni, hogy könnyítsünk a dolgukon.
A Bulldog fajtamentő csoport számára adómányt és az adó 1%-át is lehet eljuttatni.
Mivel a Bulldog fajtamentő csoport Noé-s csapat szerves tagja, így az adód 1%-át Noé Állatotthon Alapítványnak utald át, hogy a bulldogok is kapjanak belüle.
Szóval: A kedvezményezett adószáma.:
| 1 | 8 | 1 | 6 | 9 | 6 | 9 | 6 | - | 1 | - | 4 | 2 |
A kedvezményezett technikai neve, száma.: Noé Állatotthon Alapítvány
| 2 | 0 | 0 | 6 |
Ha valaki még az adója 1%-án felül is tud adakozni, a lenti számokat érdemes észre venni.
A számla száma.: 11710002-20085023
Mivel a válság miatt egyre kevesebb kutyát, egyre kevesebb bulldogot adnak el pénzért, várhatóan nagyon meg fog nőni az ehhez hasonló vagy ennél durvább körülmények közé keveredett, szerencsétlenűl járt bulldogok száma a "tenyészetek" és "puppy mills"-ek felszámolása miatt (Ez tény). Kérem az érző embereket, ha hasonló esetekről szereznek tudomást, probálják felvenni a kapcsolatot a Bulldogmentő csoporttal. Halasztást nem tűr.
Ez egy velőbe maró téma és lélekölő jelenség, de nem tudtam nem megírni. Mire való a blog ha nem ilyenekre. Megigérem a következő biztosan boldogabb, bulldogabb téma lesz.
:( :( Nem mindig fenékig tejfölös az élet, néha nyakig szaros. :( :(
