Ezt a nagyképű címet adtam ennek a bejegyzésemnek, hogy "Snow Bulldog Statue". "Asssszt a csóó-ró szegény bulldog hóból" lett inkább. Tudom. :):):)

Azoknak is szerettem volna "adni" egy kis ajándékot, akik nem virtuálisan, hanem élőben látogatottak meg minket a napokban.  Ötletemet támogatva, segédhómunkásnak álltak be a lányaink. Forralták a vizet, hordták a forró kávét és időnként meg-megdicsérték. Nem engem, a havat, az eget, az időjárást, a telet és hogy ilyesmiket lehet alkotni.

  Itt az elkészült őrkutyánk, megdermedve a hóban-fagyban, de éberen őrködve.

Igérem ez az utolsó ilyen alkotásom az idei télben. Kedvemen kivűl más is indult lankadásnak. Fáj a fejem. Nem múlik el a friss levegőn sem.  

Napok óta zúg a fejem, nem tudom fáj e vagy épp sorvadásnak indult. Gondoltam elmúlik. De nem, újból és újból előjön. Oszt, mondják "front van". Még hozzá dupla front, így az Aigner-ék. Beveszem a Rubofen-em, kettőt, nem egyet, ( szándékosan van "f"-fel írva, nehogy reklámnak minősüljön) elvégre dupla front van, nem anyámkínja. Régebben az öregeket okosaknak és bőlcseknek tartottam, mivel mindig meg tudták mondani, hogy rossz vagy jó idő lesz-e. Most már tudom, nem kell hozzá nagy tudómány. Egy kissé hajlott kor és máris meteorológus lesz az emberből. A csúz gúsba köti a végtagjaim és főmbe száll a bú. Ilyenek nem voltak gézengúz koromban. Most aztán rögvest megmondom, hogy jön e a front vagy nem jön a front.